2015. november 17., kedd

5.

Leszállt a repülő. Leszálltunk.
A repülő tèr nagy volt ès fejlett. Ez mèg annyira nem volt szörnyű.
Vègig dörgettem a repülő tèren , vettem egy hambit ès elindultam megkeresni a nagymamámat. Egy nagyon öreg, görbe hátú, járókeretes aranyos mamára számítottam . Aztán meg láttam A táblát amin a nevem villogott.
- Nagymama? -lèptem elè.
- America , úristen mekkorát nőttèl.- reflexből megölelt. Nagyon jól tartotta magát. Kantáros farmernadrágot ès tornacipőt viselt egy fehèr polóval. Rövid barna haja volt. Szerintem ezt hívják szupernagyinak.
Kimentünk a repülőtèr parkolójába. Be se állt a szánk . Hirtelen annyi mindent mesèltem volna neki . Egy pillanatra mèg azt is elfelejtettem hogy most utálom az egèsz világot.
- Na kèszen állsz ? - simított vègig  a hátamon . Őszintèn ? Nem. Vègül egy nagyot bólintottam . Egy nagy piros ,platós ,rozsdás autónál álltunk meg. Szerintem igen erősen jellemzi Flowerhillt. Beszálltunk a kocsiba ès elhallgattunk . Talán tudatosult bennünk hogy mátol minden más lesz. Felbőgött a rozoga motor , kitolattunk ès elindultunk Flowerhill felè. Az út egy ideig sima volt , aztán amint elhagytuk a külváros területèt is döcögős ,kavicsos valami váltotta fel.
- Annyira nem szörnyű Flowerhill mint amennyire gondolod. - mosolygott.
- El tudom kèpzelni. - Hátra döntöttem a fejem ès nèztem a tájat. Probáltam megszokni a betondzsungelből való kiszakadást. Nem láttam mást csak rèteket meg szántóföldeket meg a horizonton dombokat . A nap melegen sütött.
- Az emberek figyelmesek ès törődnek egymással.
- Gondolom már híre ment hogy a drogos, priuszos unokád oda költözik a nagyanyjához mert nem bírnak vele. - A nagy örömködèsem hátrèbb hagyott. Mèg mindig örültem nagymamának , de a többi dolognak nem.
- Olyan vagy mint az anyád.-
- Tessèk?
- Igen , ugyanolyan makacs ès hisztis ès önfejű ès negatív. - Anya ? Ilyen ? Felnevettem. - Most miaz?
- Èn nem így ismerem.
- Mert benőtt a feje lágya. - Legyintett. Túlságosan is. - Amúgy....Nem , nem ment híred ne aggódj.
- Majd fog. - letekertem az ablakot. A levegő tiszta volt. Szmognak semmi nyoma.
- America sajnos ilyen a kisváros. Itt mindenki tud mindent mindenkiről.
- Nagyapa hogy van ?
- Már nagyon vár tèged. Meg akar tanítani mindenre.
- Tehenet kell fejnem ? - fordultam ijedten nagymama felè.
- Azt is. - bólintott. - Amúgy vannak veled egykorúak. Ők is nagyon rendes kislányok. - èdesistenem ...
- Ès mi lesz azzal ami miatt idejöttem? - a mosoly lefagyott az arcáról.
- Majd....Majd szèpen lassan ... Három könyvet olvastam el róla. Majd megoldjuk. - rámosolyogtam.
- Szeretlek mama. -
- Èn is tèged America. Ezèrt fogjuk szèpen lassan lerakni .- fájt valahol hogy rá hárúl ez a feladat ès anya meghátrált. Elege lett belőlem ès fèlre rakott. Egy idős házaspár terhère. 
- Mikor èrünk oda ?
- Mèg olyan egy óra . - nagyszerű.
Mama bekapcsolta a rádiót. Country zene szólt belőle.

Az egy óra szèpen lassan eltelt. Volt hogy annyira beszèltünk ,hogy egymás szavába vágtunk annyira beszèltünk, volt hogy síri csönd honolt az autóba. Megpillantottam egy táblát . " Üdvözöli Flowerhill!"
Most vagy soha. Nagyot sóhajtottam.
- Tetszeni fog. Olyan mint a mesèkben . - Ès tènyleg olyan volt. Ez emberek kint ülltek a hosszú tornácokon , föld út , kisboltok, minden 5. ház kocsma . Akaratlanul is elmosolyogtam. Mamának mindenki integett , a mellettünk elhaladó kocsi dudált. A gyerekek játszottak kint a szabadban. Az emberek boldogok voltak.
Elhagytuk a "főváros " rèszèt.
- Hol vagyunk ?
- Mindjárt hazaèrünk. Nyugalom.- Egy aranyos kis ház elött álltunk meg. Nagyapa kint üllt a tornácon egy hintaszèkben ès pipázott. Kimásztam a kocsiból.
- America drága aranyom! - nagyapa odesietett hozzám.
- Szia nagyapa! - megöleltem. Kackiás bajúsz ès hozentróger.
- Ejj lány mekkorát nőttèl! Hadd nèzzelek meg ! - Hátra lèpett ès felmèrt. - Igazi hölgy lettèl!
- Jefferson , hagyd azt a kislányt ! Segíts bepakolni a dolgait.

2015. november 9., hétfő

4.

Nos Igen. Itt ülök a repülőn egyenesen Flowerhill felè. Igen eszmèletlen neve van . Ès igen anya kajakra komolyan gondolta. 7 óra repülő út vár mèg rám. Aztán maga az eleven pokol egèsz addig, míg meg nem változok. Gondolom ezt a változásos dolgot George találta ki. De remèlem most boldog. Ès hogy belefullad a boldogságába. Ezer okot tudnèk mondani mièrt szar ez . Az első ès legfontosabb : Ott hagytam mindenkit. Itt Hunterre , a haverokra , Anara , ès apura gondolok . Aztán , hogy egy darabig nem keseríthetem meg Georgeèk èletèt. Aztán, á nem is húzom fel magam ezeken a szarokon . Mèly levegő Amrica .
Kibírod.
Jó. Gondoljunk a pozitívumokra.
Nem lesz több balhèm. Milyen unalmas lesz az èletem úristen.
Aztán ...... Csak van mèg valami.
Találkozok nagyanyáèkkal akiket kiskorom óta nem láttam. Ès persze az amièrt igazából Flowerhillbe száműztek .: lerakom a drogot. Amit nem tudom hogy fogok kibírni . Sőt azt se tudom Hunter nèlkül hogy fogom kibírni. Ha már itt tartunk. Szex nèlkül  vagy gyors kaja nèlkül , internet nèlkül !!!!!!
Amúgy igen neten utána nèztem ennek a falunak ès 200fős ( !!!!) ezen kívűl tèrerő nuku az a furcsa hogy áram van ott . Igaz az is csak 1999 óta .
Viszont . Rengeteg legelője van Flowerhillnek . Ès mi van a legelőkön ? Szarvasmarhák baszki.
Tehát nem elèg hogy internet sincs se semmi , nyakig fogok járni a kakiban. De persze ahogy gondolom  ,nem csak szarvascuccok lesznek ott , hanem mèg ezer fèle állatka. Gondolataimból kiugrasztott a mellettem ülő bácsi horkolása . 

2015. szeptember 26., szombat

3.

A cigifüstöt figyeltem ahogy megvilágítja a lámpám fènye oldalról.
- Szerintem anyud semmit se tervez.- törte meg a fáradt csendet Hunter.
- De. Ès nem sokára el is mondja hogy mit.  - fordultam teljesen felè.
- Fèlsz ? - eltürte a hajam a szemem elől.
- Kicsit. - felhúzta a szemöldökèt .- kicsit nagyon.
- Itt vagyok America. - súgta. - Vigyázok rád.
- Nem tudsz ... Igazából senkise.- a határa fordult. Cigijèt elnyomta.
- Egyszer beszöktem apudhoz a kórházba èjjel. - a plafonom nèzegette mintha olyan èrdekes lenne. Meglepett amit mondott eddig ezt nem mesèlte.- Elèg szarul volt akkor is viszont még èsznèl volt. Azt mondta nem tudja meddig èl mèg. De kèrte - nagyot nyelt - kèrte hogy vágyázzak rád. Mert Lisa biztosan összeomlik majd. Megígèrtem neki America . Betartom. - nyeltem a könnyeim folyamatosan . - Nem kènyszerből . Mèg lelkiismeretből se. Hanem mert szinte annyira szeretlek ès fontos vagy nekem mint apádnak voltál.  - Ennyi kellett. A sírás kitört belőlem . Hunter oldalába fúrtam a fejem.
Minden szavánál egyre erősebb hiányt èreztem apa iránt. Ès gyűlöletet George iránt. Próbálja apát helyetesíteni. De meg sem közelíti. Sose fog úgy szeretni mint ő. De ne is. Egy apám van. Ő pedig halott.
- El akarok menni innen Hunter. Vissza akarok költözni . Legalább az emlèkeim  ott èlnek , ha apu már nem. Ès ti is ott vagytok. - szipogtam.
- Itt kell maradnod. Mert ha Lisa eddig nem , akkor tuti csinálna valamit.

Egèsz hajnalba gondolkodtam. Már amennyire tudtam Hunter horkolásától. Reggel lelépett.
- Hunter meddig volt itt ?
- Reggel ment el. - Anat etette ( vagyis próbálta etetni ) anyu.
- Nem voltatok sehol?
- Nem.
- Apáddal úgy látjuk az lesz a legjobb ha megszakítod a kapcsolatot a règi barátaiddal. - milyen règi barátok? Ők a mostaniak is.
- Tessèk? Milyen apa? Milyen règi barátok ? Miről beszèlsz ? - George jelent meg a nappaliba. Már csak ez hiányzott.
- Igen jól hallottad az apád.
- Kibaszottul nem az apám. Èrted? Ès kurvára nem szakítok meg semmi féle  kapcsolatot a barátaimmal .
- Folyton visszahúznak.
- Te húzol vissza basszameg. Ès ez az ember kurvára nem az apám. - mutattam Georgera, rettentő ideges lettem. Remegtem. Az èjjeli bőgèsem így is betett .
- Hogy mersz így beszèlni velem ?- kiabált anya. George meg se szólalt. Na ez ő . Egy fèlős patkány.- Egy elkènyesztetett pimasz gyerek vagy mèg. Èrted?
- Te tudod mi vagy ? - a szavam elhalkult.  - Egy rossz ribanc. - Megütött. Èletembe először. Lehet megèrdemeltem ,de leszartam.
- Hogy mersz így beszèlni az anyáddal ?
- Ta aztán meg kurvára ne szólj bele ! - kiabáltam rá. - anya sírt, Ana is . - Tudod anya ... ő itt kurvára nem az apám. Az igazi apám tudod hol van ? A temetőbe.
- Nekem szerinted nem fáj ?- feknevettem
- Nem úgy tűnik.
- America !- szólt rám Emilia.
- Na látod anya ez meg a másik. Egyik se a testvèrem. Felfogtad ? Alapíthaszt új szèp kis családot . De engem hagyj ki belőle . Nem tartozok bele. Ès nem is akarok. - Kirohantam előkerestem a gördeszkám ès a temető felè indultam.

Egy órán keresztül bőgtem apa sírjára görnyedve. Ilyenkor hiányzott a legjobban.
- Gondoltam hogy itt vagy. - Anya állt mellettem.
- Mit akarsz mèg ? Ne járjak ki apuhoz ? Váltsak vezetèk nevet ?
- America...
- Amúgy bocs hogy leribancoztalak. - dünnyögtem kelletlenül.
- Valahol megèrdemeltem .- sóhajtott. Leüllt mellèm apa sírjára.
- Aggódok èrted.
- A világ egyik legmocskosabb helyèn nőttem fel. Ezzel már elkèstèl.- anya is tudta hogy igazam van. Csak belátni nem akarta.
-Georgeval úgy látjuk legjobban ha...
- Ha ?
- Ha  a nagyanyádhoz költözöl. - köpni nyelni nem tudtam. Így el rakna láb alól?
- Ta kajak lepasszolnál ? - pattantam fel.
- Nem . Viszont ki kell rángatnunk tèged a...
- A szarból èrtem. - fejemhez kaptam a kezem .
- America megèrtem hogy ez most nehèz de.... De ez lesz a legjobb.
- Most menj el anya jó? - mielött megint csúnyát mondok rád. A szemem szikrát szórt forrtam a dühtől. Anya felállt ès elsètált.

2015. szeptember 19., szombat

2.

- Ezaz cicám adjad neki! Mèlyebbre. Jó kislány.- Kendrick egy szőke csajjal fetrengett az ágyon. Nem nagyon zavartatták magukat. De különösebb figyelmet mi se fordítottunk rájuk.
- Ès America ...-Nathan felè fordultam.- szeretnèm ....nem ez így nem jó... kösz .- bólintottam egyett, válasz kèpp. Tudtam hogy a tegnap estère gondol. Nathan felállt ès kisietett a szobából.
Nathan szakadt kanapèján ülltem egy kólát szorongatva. Anya valamit tervez. Reggel George nyálasabb volt az átlagnál , Emilia rám se nèzett, se szólt - aminek voltakèpp örültem- anya pedig úgy tett mintha mi sem törtènt volna.
- Min gondolkozol America ?- búgta a fülembe egy hang. A tulajdonosa angyali arccal figyelt.
- Semmin.
- Ismerlek èdes , nekem nem tudsz hazudni.
- Csak otthon gáz van.
-Este átmegyek.
- Hunter ...- az ujjaimmal játszott.
- De az lesz a legjobb.
- Nem kell.
- Tegnap ott hagytalak a szarba America . Ez a legkevesebb amit tehetek érted .
- Mindenki ott hagyott . Szóval tök mindegy.
- De nem mindenki van oda èrted 5 èves korod óta.- ès ez így volt. Vele nőttem fel . Ő vèdett meg az első balhèmon. Ő volt az első csókom. Az első szerelmem. Mikor anya elráncigált a város másik felèbe megijedtem . De a szerelem erős. Másfèl órákat buszozok miatta. De megèri.
- Mièrt van az ha úgy èrzem hogy hiába mondom neked hogy ne gyere, jönni fogsz?
- Mert így van . - nevetett.

Anya nevetèsèt hallottam. Hunter az. Anyának nyalizott. Mèg virágot is hozott neki. George mosolyogva figyelte Hunter jelenetèt amit anyának adott elő Michaelről ( egy alkoholista bácsi a volt környèkünkről) ès a sarki kisbolt ajtajáról. Anya hiába mondogatja hogy családcentrikusabb ez a környèk , szive mèlyèn neki is hiányzott a Lincoln street .
Nekidőltem a konyhapultnak ès figyeltem. Senki se vette èszre hogy ott vagyok. Egyedül Emilia.
- A barátod bolond.
- Èletteli ès vidám. Ez a kèt dolog hiányzik belőled. Ja ès mèg jókèpű is. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Nem tudom mit eszel rajta . - Tudtam hogy hazudik. Neki is bejött ès ő is belátta hogy helyes.
- Hazug vagy. De mèg ez se megy jól.
- America te mióta vagy itt lent ? - fordult felèm George.
- Èpp elèg ideje hogy halljam szegèny megboldogult Michaelt. - Hunter rámkacsintott jelezve hogy " ő a legkirályabb király" hogy a szavaival èljek. Èszre vettem hogy anya szebben van kiöltözve a szokásosnál. Ès George is valami ingben van .
- Vacsorázni mennek. - bólintott Emilia.
- Áhh nagyszerű . - csapta össze a kezeit Hunter.- Ha zenei aláfestès kell csak szóljanak! Találtam egy nagyszerű szájharmonikázó hajlèktalant.
- Nagyon figyelmes de köszi elleszünk nèlküle is . - mosolygott rá anyu.
- Èjfèlre tuti itthon leszünk . Legyetek jók . - Anat mamánál hagyták . Fel se tűnt hogy nincs aki bőgjön. - Emilia ha gondolod , nyugodtan elmehetsz bárhova . - nyomta a kocsikulcsot a kezèbe az apja.
- America ha ki mered tenni itthonról a lábad eszmèletlen bajba leszel!
- Nyugodjon meg Lisa a lánya a legnagyszerűbb kezekben van . - dobta át a karját a vallamon Hunter.
- Persze minden nagyszerű de , mond csak , ki volt az aki anno felvilágosította 6 èvesen ? Aztán 16 èvesen ki is próbálta vele? - Hunter szeme kètszer akkorára nőtt . Pedig anya csak egy pèldát hozott fel az ezer közül.
- Ömm meddig van nyitva az ètterem ahova mennek ? Nem kèsnek el ?
- Nyugodj meg Hunter nem. - anya megölelte egy puszit nyomott a homlokomra ès kisètált. George utána.
Hunter felèm fordult ès kaján mosoly üllt az arcán.
- America merre is van a szobád ?

2015. szeptember 13., vasárnap

1.

Az ablakon rács feszült , a vakolat nagyobb darabokban potyogott , a villanykörte fènye pislákolt. Így jár az aki hagyja , hogy ő vigye el a balhèt a barátai helyett. A rendőr feszülten figyelt , miközben a bilincsem kulcsait pörgette az ujján.
Megjegyeznèm a bilincs szorított ès már vèrzett a csuklóm egy kèt vágásból amit ez a szar ejtett rajtam . A zsarut nem nagyon izgatta , hogy vèrzek sőt szerintem rajtam èlte ki szadista vágyait.
Nyilt a bejárati ajtó ès a beszürödő zajból levágtam hogy anya az.
Belèpett egy rendőr , mögötte a megrèmült ám de ideges anyám ès a műmájer fèrje .
- America ...- nyögte ki anyu vègül. Szemèből egy könny szökött ki , amit gyorsan letörölt . A zsernyák felè fordult ès beszèlni kezdett vele. George sajnálóan nèzett rám. Legszívesebben ráburítanám az asztalt. Anyu kifizetett engem . A szadista rendőr odalèpett hozzám ès a kulcsával kinyitotta a bilincset.

Beültem hátra a kocsiba ès vártam. Vártam a szokásos kiabálást , azt hogy ugyanolyan vagyok mint az apám , azt hogy nem a lánya vagyok . Majd ha elmondja ezeket a kedves szavakat egymás után hatszor , mert azthiszi rossz a felfogó kèpessègem vagy nemtudom , utána neki áll bőgni hogy ő nem ilyen gyereket akart , ès hogy mit rontott el. Saját magát sajnáltatja egyfolytában.
Beszálltak az autóba. Síri csend. Hátra döntöttem a fejem . Vártam. Semmi. George vègigsimított anya kezèn gyengèden ès rámosolygott. Nyálas. Beindította a motort ès lehajtott az útpatkáról. Egèsz úton meg se szólalt anya. Nyelte ès nyelte az èrzèseit. Tudtam hogy fáj neki , tudtam hogy potyognak a könnyei . Sőt azt is tudtam hogy ilyenkor rágja a szája szèlèt ès a körmeivel játszik , ès sejtem hogy otthon robbanni fog. De tessèk. Ugyan az a duma kismilliómodszorra nem hat meg. Mèg elsőre se jött be.
Apától örököltem a tulajdonságaimat. Az acèl tűrőkèpessègemet is. Ami anya mellè elkèl.
Bekanyarodtumk az udvarunkba majd megálltunk. A motor elhalkult. Egy pillanat alatt kiszáltam a kocsiból ès besètáltam a házba.
- A generációnk mintakèpe. - mosolygott rám gúnyosan Emilia , George lánya.
- Ha anya nem lenne szerelmes a faszkalap apádba , be se tehetnèd a mocskos lábad a házunkba apáddal együtt.
Beèrtem a nappaliba ahol Anat , anyu ès George közös gyerekèt ès Emiliát találtam.
Megsimogattam Anat ès besiettem a konyhába inni.
- America beszèlnünk kell.- George üllt fel a konyhapultra. - èdesanyád nem bírja ezt.
- Èn meg tèged mègis elvisellek. - kortyoltam bele a vízbe ami hiába volt hideg ègette a torkom.
- Nem engem kell szeretned hanem Lisat.
- Őt szeretem . - bólintottam.
- Nem úgy tűnik.
- Nem tehetek arról ha így szívèn hordja a gondjaimat.
- Az anyád, hogy ne hordaná a gondjaidat ,amik elèg nagyok, a szivèn! - megemelte a hangját.
- Ne kiabálj velem nem vagy az apám .- dörrentem rá.
- Ne beszèlj így az apámmal ! - Emilia lèpett be a konyhába.
- Nagyszerű! Most mind nekem támadtok ? Gyönyörűek vagytok .
- Emilia ebből tènyleg maradj ki.- szólt rá vègre a lányára .
- Te is kimaradhatnál belőle George nem bánnám.
- Csak segíteni akarok Lisanak.
- George hagyd. - szólt közbe halkan anyu.
- Mire kellett a pènz America ? - nem válaszóltam. - Halljam.- George közben Emiliát felküldte Anaval hogy altassa el.
- Anya.
- Nincs anya. America ez nem megoldás . Mire kellett az a kurva pènz ? - nagyot nyeltem.- Narkóra igaz ? - bólintottam.-Jó. - Anya szava elhalt. Rám se nèzett . Felsietett Ana után . Valószínűleg egèsz èjjel sírni fog. De teszek rá.
Vettem egy nagy levegőt. Fájt a fejem. Az orrom folyt.
- Náthás vagy ? - nèzett rám Geroge majd rájött hogy mi a bajom. Kivette a mikroból a vacsoráját ès felment az emeletre.
Most megint mindenki utál. De nyugodtan.

Fèl nyolcat mutatott az óra. Aludni mèg nem tudok ès nem is tudnèk mert rosszul vagyok. Bevettem egy fájdalom csillapítót , ès elkotortam pár zsepit a mindenes fiókomból.
Ledőltem az ágyra ès gondolkodtam.
Anya mit gondolt? A lánya a Chichagoi mocsokban nőtt fel ès majd nem nyeli el ? Az annoi körülmènyek közt nem is nőhettem volna máshogy fel . Majd 18 èv után kirángat belőle egy cuki kis helyre költözünk cuki emberekkel ès majd egyből megváltozok? Nem tudok változni. Nem megy. Próbáltam . Sőt. Hiányzik a règi környezet. De legjobban apa.
A másik amièrt csak azèrt se változnèk az George ès a felfuvalkodott lánya. Mikor anya beállított velük nagyon nagy belhèt csaptam. Kitörtem egy ablakot ès darabokra törtem egy szèket. Megmondtam hogy ha ideköltöznek rólam lemondhat egy èletre. Lemondott. Ez volt kb egy ève. Ana is egy èves. Kèt ève hogy apa meghalt.
Ez is fájt. Hogy anya rá egy èvre már már palival volt. Nem èrdekelte hogy velem mivan. Pedig ez szörnyen fájt Mindennèl jobban. Ezèrt most engem se èrdekel hogy most mivan vele. Nem èrdekel mennyire rossz neki hogy nem tettem le a drogot. Ès ma este se èrdekelt hogy mennyire szar neki hogy kiraboltam egy benzinkutat.